Gustav Klimt: Egy hölgy arcképe, 1918


Gustav Klimt a fenti képet halála miatt nem tudta befejezni. Leonardo is félbehagyott egyet, mert inkább Milánóba ment. Az egydolláros mintájául szolgáló kép sem készült el teljesen. Félkész munkák nyomába eredtünk.

Klimt (1862-1918) modelljét nem ismerjük, de valószínűleg egy jómódú bécsi nő lehetett, mivel korábbi nőportréinak is jellemzően az életunt, előkelő nagyvárosi dámák voltak az alanyai, hiszen ők maguk, vagy gazdag férjeik voltak a megrendelők is. Ezeken a festményeken - amelyeken többek között Adéle Bloch-Bauert, vagy Johanna Staudét halhatatlanná tette - egyenrangú szerepet kap az arc és az ornamens képháttér. Klimt 1918 február 6-án hunyt el agyvérzés következtében, így a képnek csak az első fázisa készült el, a díszes háttér örökre kitöltetlen maradt.

Leonardo da Vinci: A háromkirályok imádása, 1481

Akár egy fiatalkori alkotás is maradhat befejezetlenül. Példa erre Leonardo da Vinci (1452-1519) A háromkirályok imádása című festménye, amelyet Firenzében nem fejezett be. A képre a San Donato a Scopeto templom ágostonrendi szerzeteseitől kapott megbízást 1481-ben, de az oltárkép befejezetlen maradt, mivel a festő a következő évben Milánóba ment, ahol a város fejedelme, Ludovico Sforza szolgálatába állt, mint a "fejedelem festője és mérnöke".

Rembrandt van Rijn: Öregember a szeme elé tartja a kezét, 1639

A rézkarc a harmincas éveiben járó Rembrandt (1606-1669) félbemaradt alkotása. Nem tudjuk, kit ábrázol a kép. Amszterdami korszakában készült, amikor sikereinek csúcsán volt. Éppen a kép készültekor, 1639-ben vásárolt egy nagy házat a városban, mivel a megrendelők bőven ellátták munkával. Tanítványaival - például Carl Fabritiusszal, Nicolaes Maesszel - alig győzte kielégíteni a gazdag amszterdami polgárok igényeit. Jó módban élt, komoly műgyűjtőnek számított, de családi életét beárnyékolta, hogy három gyermeke is meghalt nem sokkal születésük után.

Gilbert Stuart: George Washington, 1796

Az amerikai festőt, Gilbert Stuartot (1755-1828) George Washingtonról készített portréi tették gazdaggá és elismertté. Az első portré - az ún. "Athenaeum-portré" - befejezetlen maradt, mivel a festő a képet csak modellként használta ahhoz a mintegy százharminc Washington-portréhoz, amelyek darabját száz dollárért adta a hazafias vásárlóknak. Valószínűleg a legtöbbet reprodukált művészeti alkotás az Egyesült Államokban, mivel ez díszíti az egydolláros bankjegyet is.

Jacques-Louis David: Bonaparte tábornok befejezetlen portréja, 1798

Jacques-Louis David (1748-1825) a klasszicista festészet nagy alakja, de szélsőséges természete, forradalmi lángolása miatt személyiségében akár a romantikát is megelőlegezhette volna. A francia forradalomban játszott szerepe miatt bebörtönözték, de annak ellenére, hogy számos letartóztatási és kivégzési parancsot írt alá a Közbiztonsági Bizottság tagjaként, olcsón megúszta, még a börtönben is festhetett. Napóleon már tábornokként nagy hatással volt rá. Ennek egyik bizonyítéka a 1798-ban befejezetlenül maradt portréja. A képen Bonaparte a francia köztársaság és a Habsburg Birodalom között létrejött ún. Campo Formió-i békeszerződést tartja a kezében.

Robert William Buss: Dickens álma, 1875

1870-ben, amikor a viktoriánus művész, Robert William Buss (1804-1875) értesült Charles Dickens haláláról, elhatározta, hogy készít egy nagy akvarellt Dickens álma címmel a dolgozószobájában szundító művészről, akinek álmában megjelennek az általa kreált híres karakterek. A képet nagyrészt Samuel Luke Fields az író dolgozószobáját ábrázoló metszete alapján festette, de úgy tűnik öt év sem volt elegendő a mű elkészítéséhez. Buss 1875-ben meghalt, a kép befejezetlen maradt.

Paul Gauguin: Pihenő tahitiek, 1891

A kalandos élető festő, Paul Gauguin (1848-1903) 1891 júniusában érkezett Tahitire, abban a reményben, hogy lerázhatja magáról a nyugati civilizáció nyűgjeit és festészetét is sikerül megújítania. A Papeeteben élő európai hivatalnokok ugyan rendkívül elkeserítették műveletlenségükkel és a helyi ügyekhez való korrupt hozzáállásukkal, de művészi értelemben bejött a számítása. Óceániai tartózkodásának hatására élénkebb színeket használt, majdnem tiszta kékeket, vöröseket és sárgákat, valamint új elemként a vékony kontúr is megejelenik. E korszak egyik első, félig elkészült képe a festésmódjába is betekintést enged.

Lucian Freud: Francis Bacon, 1956-1957

Sigmund Freud unokája Lucian 1922-ben született Berlinben, a család 1933-ban Londonba emigrált, ahol a fiatal festő 1945-ben barátságot kötött Francis Baconnel. Lucian Freud (1922-2011) két portrét festett Baconről. Az itt látható második (1956-1957) befejezetlen maradt. Nem ritka ez Freud esetében. Befejezetlen képei ugyanúgy teljes értékűek, mint amikor teljesen kitölti a képfelületet. A Bacon-portré 5.4 millió fontért kelt el a Christie's egy 2008-as aukcióján.

Jean-Michel Basquiat: Lovagolni a halállal, 1988

Miután atyai jóbarátja, Andy Warhol 1987-ben meghalt, az akkor már drogfüggő Jean-Michel Basquiat még jobban elidegenült a világtól, amely körülvette. Alkotásai is komorabbakká váltak. Heroinfüggéséből barátnője sem tudta kiszakítani, ígyhát a túladagolás lett a veszte. Holttestét 1988. augusztus 12-én találták meg New York-i műtermében. Lovagolni a halállal című képét már nem tudta befejezni.

Keith Haring: Cím nélkül, 1990

A nyolcvanas évek dekadens sztárjai az utcáról jöttek. A New York-i művészeti életben Basquiat mellett Keith Haring (1958-1990) volt "a" név, a nagyközönség és a műkereskedők kedvence. Az egész művészetét a kígyózó vonalra, a tiszta színekre és a direkt üzenetekre alapozó művésznél 1988-ban diagnosztizálták az AIDS-betegséget. 1990. február 16-án halt meg, életművét mintha elvágták volna. Egyik utolsó, befejezetlen képén látszik ez a legjobban. A festmény egyben Haring alkotómódszerének megértéséhez is közelebb visz.