Lucian Freud: Lord Goodman in his Yellow Pyjamas (1987)

A közel húszmilliós megapolisz, São Paulo művészeti múzeuma (MASP – Museu de Arte de São Paulo) október 13-ig állítja ki Lucian Freud munkáit. A mester nem tétlenkedett élete során: tetovált apró fecskéket Kate Moss feneke fölé, megdöntötte az élő művészek eladási rekordját 2008-ban, és elkészítette II. Erzsébet minden bizonnyal valaha volt legelőnytelenebb festményét. Megnéztük.

A leginkább portréképeiről híres Lucian Freud távolról sem azért érdekes, mert a huszadik századi gondolkodás egyik legmeghatározóbb figurája történetesen a nagyapja. A két éve, 88 éves korában meghalt mester szuggesztív, aprólékosan megmunkált festményeitől és rézkarcaitól nehéz elszabadulni, alakjai bizarrul humánusak.

MASP, São Paulo (fotó: Balkányi Nóra)

A MASP első emeletén kisebb, de éppen bejárható kiállítást állított össze három kurátor, Richard Riley, Delphine Allier és Teixeira Coelho. Az önmagukban is éppen elegendő nívót sugárzó munkák mellett a külföldi látogató számára örvendetes pozitívum, hogy a MASP – ellentétben sok más kiállítótérrel São Paulóban – a portugál mellett angolul is ellát minden szükséges információval. Az erős képek melletti, sötét hátteres, lámpákkal megvilágított minimalista kiállítási tér nincs túlvariálva, ahogyan a címmel sem sokat teketóriáztak (kb. "arcok és alakok") a múzeum dolgozói: a bejárat mellett Freud életét és munkásságát öszefoglaló szöveget, a termekben pedig munkamódszerét bemutató idézeteket ragasztottak fel.

A hatvan évet átfogó anyag főleg a negyvenes évek végén, illetve (hosszabb kihagyás után) a nyolcvanas évek elején készült rézkarcokra koncentrál.

Lucian Freud: Girl with Roses (1948)

Az szintén eltérő korszakokban készült festményekből összesen öt került Dél-Amerikába. A legismertebb freudi nagyágyút az első teremben lövik el: a Girl with Roses hatalmasra dülledt szemekkel, egy kézbe szorított és egy ölbe helyezett tüskés rózsával csodás alapot szolgáltat az analizáláshoz, akár jöhetne is a nagypapa. Látunk még más rózsákat is lányokkal. A rézkarc arcok és alakok a következő két teremben oszlanak el: komolyan, őrülten, egykedvűen, búsan merengő figurák, lebzselők, férfiak és nők, aktok vagy nem azok.

Az utolsó terem a kulisszáké és David Dawsoné: a több mint húsz évig Freud mellett asszisztensként dolgozó barát 2001 és 2007 között készült 28 fotóján a mestert látjuk munka közben. Dawson szerencsére nem turistaképeket készített: a festéktől maszatos, ecsetét lengető Freud komótos és vad öregember.

Nem mondhatni, hogy Lucian Freud modelljei minden alkalommal boldogan szemlélték az eredményt, sokszor a hosszan tartó munkafolyamat is megviselte őket. Ilyen Mick Jagger exfeleségének, Jerry Hallnak, illetve az angol királynénak az esete, bár ezen a kiállításon eredetiben nem láthatjuk a két ominózus képet.

Lucian Freud: Queen Elisabeth II (2001)

1997-ben Hall hónapokig találkozott a festővel, a kész festményen viszont teste David Dawson fejével egészült ki, mivel néhány megbeszélt találkozót kihagyott. II. Erzsébet 2000 és 2001 között ült modellt, az eredményt a Sun egyszerűen paródiának titulálta: a képen a királyné mintha grimaszolna, végre nem mosolyog és lenget, a korona pedig nehéznek tűnik a fején.

Lucian Freud Berlinben született, 1933-ban menekült családjával Londonba a növekvő náci hatalom elől. Kamaszként kirúgták az iskolában bomlasztó magatartásért, a negyvenes évek elején tengerészként szolgált, később Francis Bacon mellett az R. B. Kitaj által Londoni iskolának nevezett festőcsoportnak volt a tagja. 2008-ban 33,6 millió amerikai dollárért árverezték el a Benefits Supervisor Sleeping című munkáját, ami akkor rekordnak számított élő művész esetében (2013-ban a német Gerhard Richter 37 millióval előzte meg). Freud mindemellett állítólag – bár ez feltehetőleg erős túlzás – negyven gyerek apja volt.

Lucian Freud: Corpos e Rostos
MASP – Museu de Arte de São Paulo
2013. június 28. – október 13.

Lucian Freud: Reflection (Self Portrait) (1985)