Fotó: Cséka György

Ahogy Vető János „Szellemes” NahTe idéz című kiállításához írt szövegében megjegyzi: „Lesz itt (…) minden.” És valóban: teméntelen pukkanófóliától, lyukas zászlón és gumiharangon át, csontvázon, Erdély Miklóson, földgömbön, ácskapcson, Hajas Tiboron keresztül génmanipulált angyal agyvelőig nagyjából minden megtalálható Vető János friss, szellemes, ironikus, önreflexív és vidám dekonstrukciójában.

A speciálisan a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházának termeibe komponált kiállítás olyan, mintha egy mini Vető Múzeum lenne. A legfrissebb művek mellett ugyanis Vető majd minden korszakából találhatunk alkotásokat, vagy valamilyen formában megidézett, újraértelmezett alkotásokat. Vető nem pusztán újabb művei bemutatását egészítette ki régi munkáival, azaz egyfajta best of Vető felvillantásával, hanem új munkái fényében, kontextusában újraolvasta, felidézte, zárójelbe helyezte, és így eltávolította saját magát saját magától.

Forrás: Budapest Galéria

Vető médiumukat, formálásmódjukat, szellemiségüket tekintve is szerteágazó, több irányba mozduló munkássága így még inkább rengésbe jött, megmozdult és izgalmasan széttartóvá vált. A kiállítást megnézve olyan benyomásunk támadhat, mintha nem is egy, hanem több alkotó művét, egyfajta csoportos kiállítást látnánk, amely tárlat műveit a közös kérdésfeltevés fogja csak egybe.

Amely kérdésfeltevést azonban meglehetősen nehéz megfogalmazni, mivel Vető igen elegánsan és mozgékonyan változtatja pozícióit.

Vető többszintű önreflexiója és öniróniája már a kiállítás címében is tetten érhető, hiszen Kína Hercegből derivált saját magát, saját nevét, a NahTét idézi, mint aki idéz, mint aki „szellemes”, idézőjelben. A „szellemes” azonban egy utalás is egyben a galéria teljes első, utcai szintjének öt kis termébe komponált, installált A trikolór szelleme I-V. (2013) című NahTe-műre, annak pompás iróniájára, amely gazdag utalásrendszere a napi politikai valóságot és Marx A Kommunista Párt kiáltványa című munkájának ismert szavait („Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete”) is játékba hozza, megmozgatja.

Fotó: Cséka György

A politikai irónia és művészet még erősebb, gyilkosabb és összetettebb példája az első emeleten található Erdély Miklós Aranyfasisztáim című szövegének beidézése, új kontextusba helyezése, és egy tüntetőtábla megalkotása, amelyen Erdély Miklós fényképe alatt az a felirat található: „Erdély a miénk!”.

Ugyancsak az emeleten fogad minket egy középen lyukas, fekete zászló A halhatatlanság zászlaja (2013), továbbá egy Gumiharang (alternatív verzió) (2013). A gumiharang elgondolkodtat: minek is lenne az alternatívája? A „rendes” harangnak, aminek valóban van hangja? A gumiharang ugyanis egy paradoxon, amennyiben gumi, nincs hangja, tehát nem tölti be funkcióját, értelmetlen, néma tárgy.

Forrás: Budapest Galéria

A fekete, néma gumiharangnak vidám paradoxitása mellett azonban egy némileg pesszimista olvasata is lehet, hiszen beugranak Hemingway Akiért a harang szól című művében idézett John Donne sorok: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Így azonban, ami értünk szól, annak nincs hangja. És mindenki különálló sziget. És nincs is „emberiség”.

A kiállítás további részeiben láthatjuk, ahogy Vető fel-idézi és NahTe által újra szignálja és idézőjelbe teszi Méhes Lóránttal közösen, Zuzu-Vető néven „elkövetett” erős, vad, pop szín- és formavilágú műveit. Ahogy idézőjelbe kerülnek elemeikre bontva, zenével kísérve Vető és Hajas Tibor közös munkái is Vető videóin. De NahTe Malevics fekete négyzetére és fekete keresztjére is parafrázisokat alkot. Továbbá Winston Churchill híres mondata („No sports, just whisky and cigars.”), illetve ennek egy részlete is megidéztetik NahTe No sport (2013) című művében.

Fotó: Cséka György

A Nagyítás (2007) című mű egyrészt Antonioni, másrészt Haris László művét (Nagyítás 1-4, 1973) elemzi festészeti eszközökkel. A fent és nyitóképünkön látható Veszélyes szép (2013) pedig egy színpompás, vad, kaotikus verzió/mű ácskapcsokra, színes zsinórokra, üveglapok között.


Vető János: „Szellemes” NahTe idéz
BTM - Budapest Galéria
2013. augusztus 29. - szeptember 29.